2009. október 7.
2009. október 4.
visszatekintés az őszből...
2008 ideális, csapadékos ősze és inkább esős, mint havas tele után reménykedve vártuk az idei esztendőt. A környékünkre jellemző, március eleji barka-nyílás most csak 20-a táján kezdődött. Április első, meleg napjaiban kinyílt a sárgabarack, rá két napra a cseresznye, utána azonnal a meggy és azután szinte egybefolyva a többi gyümölcsfa virága.
Ömlött a kaptárakba a virágpor, s a népesség a családoknál robbanászerűen gyarapodott a fiatal, jó erőben levő anyák petézése nyomán. A két telephelyünk kis eltérést mutatott a családok fejlettségében, a dióskertben átteleltetettek a szelesebb, kitettebb körülmények miatt gyengébben indultak.
A jó időben nemcsak a gyümölcsök, hanem az akácbimbók is rohamos fejlődésbe kezdtek és május 2-án már kinyíltak az első virágok a védettebb, városi fákon.Az idén a déli- és az közép - akác közt sem volt 2-3 napnál nagyobb különbség a virágzás előrehaladottságában. Az áprilisi feszített tempójú munkálatok után, tehát megkezdődött a főhordás, a 'főszezon'. Az elkövetkező 15-20 nap sorában mutatkozik meg, az előző év augusztusa óta végzett munkálatok eredményessége, kísérve a tavaszi időjárás örök kiszámíthatalanságával, azzal a veszéllyel, hogy lemaradhatunk a magyarországi adottságok mellett megtermelhető, éves méztermés döntő többségéről. És erre a vonatra újra, legközelebb csak egy év múlva szállhatunk fel....
Akác után az állomány egy részét a , a tokaji Csurgó - völgy bejáratához helyeztük át, bízva a száraz időkben is viszonylag jó vízellátottságú bodrogközi kaszálók gazdag flórájában. A 'nagy hozam' az idei rendkívül száraz nyárban elmaradt, azonban a csendes hordás megnyugtató volt a családok jó kondícióban tartásához . A hely szépsége, a Hegyalja panorámájával viszont mindenért kárpótolt.
Az állomány másik része az illatozó zselici hárserdőbe vándorolt. Szeretem ezt az erdőt szép, 'égigérő' ezüsthársaival...csak ne lenne olyan messze. Esti rakodás után 400 km - 70-es tempóban , felváltva vezetünk, így reggel 5 órára ott vagyunk, lepakolunk, eresztünk. Reménykedem, hogy nem hiába utaztunk. A hárs nagyon szeszélyesen mézel , ahogy az idei év is ezt bizonyította. Az illatos, kesernyés nedű nagyon vékonyan csordogált a pergetőből. Talán majd jövőre....
A forró nyár a napraforgó-táblákon is okozott meglepetést. A Hortobágy, szikes, csontszáraz talajában nem nagyon bíztunk és ennek ellenére megelégedéssel kellett tapasztalnom a mézterek folyamatos töltődését először a napraforgóról, majd később a változatos összetételű, szépen virágzó környékünkről.
folyt.köv...
Címkék:
krónika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)