Levél az esőerdőből

Szépen indult a tavasz, nyíltak sorban a virágok, ömlött a virágpor a kaptárakba. A méhek hátsó lábukon lévő kosárkákba halmozva hordták, hordják be a hatalmas pollencsomókat. Számukra ez fontos fehérjeforrás az új generációk felneveléséhez. Minnél nagyobb készletet halmoz fel a család, az annál ösztönzőbben hat a méhanya petézési kedvére: napi 1500-2000 petét is képes lerakni ebben a bőséges állapotban. A munka céljára nevelt peték, akik "ha felnőnek" dolgozó,  munkás méhek lesznek 21 nap alatt fejlődnek és kelnek ki,   a szaporodáshoz szükséges heréknek 24 napra van szüksége, de az ugyanolyan "alapanyagból", más élelemmel táplált méhanyának szánt petéknek 16 napra van szüksége a teljes kifejlődéshez. Az áttelelt, önmagát  20-25000 egyedre korlátozó méhcsaládból 60-80000 fős népességre kell fejleszteni a létszámot - a hazai méhészkedés lehetőségeit figyelembe véve - a főhordás, vagyis az akácvirágzás idejére. A teremészet bőkezűsége és a méhész  folyamatot segítő beavatkozásának eredménye, hogy a nagyterű kaptárak léputcái zsúfolásig telnek népességgel.

 Az idevezető úton nagyon fontosak a korai virágporforrások mogyoró, éger, szil, martilapu, mandula után sorban nyílnak a gyümölcsfák virágai is. A jegyzeteim szerint március 31-én nyíló sárgabarackkal vette kezdetét az idén igazán ideálisnak nevezhető virágporzuhatag, amin a családok szépen felfejlődhettek az akácvirágzásra. Élénk lett a méhcsaládok iránti érdeklődés, a kereslet az árakat is megemelte csakúgy, mint a lopási szándékot. Sajnos.

Ilyenkor tavasszal  kitűnő méhanyákat lehet nevelni, aminek szezonja április 21-én indult méhészetünkben. Az időközben beállt esős évszak  ezt most nehezíti. A következő sorozatokban megnevelt, anyák fogják biztosítani állományunkban a jövő évi lendületes tavaszi fejlődést. 

Elérkezett az akácvirágzás ideje is, amelyre 2009. július végén kezdtünk készülni. (!) Az ország középső részein kisebb fagykárokat szenvedett az akác, 2-3 m magasságig károsodva. Az északi erdőségben komolyabb, 30 % -os fagykárt mértek fel a kollegák. A Nyírségben  május 11-én induló nektározásra   áttelepedtünk, azonban a napokban lehulló nagy mennyiségű csapadék és alacsony hőmérséklet  gátolják a nektárképződést ...

Viaszút

A január kevés csapadékkal, s a hónap második felében pedig, esős hideggel köszöntött ránk. Ilyenkor a méhekkel nincs közvetlenül teendőnk, azonkívűl, hogy időnként ellenőrizzük a zaj és mozgásmentes környezetüket, telelő nyugalmukat nem zavarja-e valami. Ez az időszak a műhelymunkák: a kaptár- és keretkészítés, a lépek selejtezése, viaszolvasztás és műlépkészíttetés időszaka.

Nálunk is sor került  a lépek selejtezésére, a fedelezés kiolvasztására. Nagyon szeretem az olvadt viasz illatát és az eredményt, a 15 - 20 kg-os napsárga viasztömböket.

A viaszt szénhidrogén, zsírsavak és  szilárd alkohol egyesülése , valamint  szabad zsírsavak alkotják. Olvadáspontja 62 - 65,5 °C között van. A viaszt a fiatalmunkásméhek viaszmirigye termeli. A viaszmirigyekről leváló pikkelyeket használják fel a méhek a lépek építésére, amely a fiasítás bölcsőjéül, valamint a méz és  virágpor tárolására szolgál. 1 g méz tárolásához kb. 3 közepes nyújtott munkássejtre van szükség. Egy munkássejthez kb. 10 mg viasz szükséges, ami 5 méh egyszeri termelése. Az érett mézet a viaszcellákba/sejtekbe zárják a méhek, úgy , hogy vékony viaszfedelet húznak rá. A méz kinyerése során ezeket a viazsfedeleket kell megnyitni, eltávolítani, ezt nevezzük fedelezésnek. Olvasztott állapotában ez gyönyörű sárga színű.

Azokból a lépekből, amelyből fiasítás kelt ki, minden nemzedék után egy bábing, egy vékony burok marad a sejt falán, aminek a színe barna. Több generáció fölnövekedése, kikelése után a lépek színe ettől a maradványtól,   sötétbarnára változik. A lépek olvasztása során azonban leválik, és a viasz  újra  tiszta és újra sárgás  lesz.

Az ilyen módon megújult, felfrissült viaszból készítettjük a műlépet. A műlép,  a méhek által épített szabad építésű lép sejtjeit másoló, kiépítéshez előkészített  egyfajta alaprajz.  Tulajdonképpen két, méhsejt - mintás henger közé csorgatott olvasztott viaszból hengerelt viaszlap. A műlép készítésének célja a sérülésmentes, tartósabb alapú lép, amelynek huzalhálóra való rögzítése  a pergetés során jobban ellenáll a centrifugális igénybevételnek. Természetesen a méhek által épített sejtrendszer is tökéletes a fent említett feladatok ellátására.

A viasz kaptáron belüli körforgása szép példa az újrahasznosítás kérdésére. A fölös viaszt ma az ember, saját szüksegleteire használja fel a vegyiparban a gyógyszer és piperecikkgyártás során, de újabban reneszánszát éli a gyertyakészítészítés, mint kreatív hobbi.  

December

December az igazi téli hónapok kezdete...lenne. Gyermekeimmel mindenesetre várjuk a havat , ők szánkózni szeretnének én pedig hő és hangszigetelést a kaptártetőkre. Karácsony előtt meg is érkezett a hideg idő, három hógolyónyi hóval és -15-20 fokkal. Amilyen hirtelen jött, úgy el is ment. Fekete Karácsonyunk lett, délszaki hangulattal. Szinte márciusi idő következett, a növények rügyei megduzzadva, a déli fekvésű, védettebb helyeken pongyola pitypangok sárgállanak. A méhek röpködnek, ázott falevelekről vizet gyűjtenek. Valószínűleg a  megkésett hidegnek 'köszönhetően' fiasítást nevelnek, aminek nem örülök , mert a nemzedéket átörökíteni hivatott téli felnőtt generációt elfárasztja, elkoptatja a feladat.

Őszből a tél felé

A száraz, meleg nyár végét meleg őszi idő követte, s a méhanyák a petézést  nem akarták abbahagyni. Így az atka-kezelés utolsó művelete - amit még fiasításmentes időszakban érdemes elvégezni - kitolódott.

 November 14-én kezeltem a méheket oxálsavval. Az őszi reggeli fagyok teljesen elmaradtak, s így a méhek sem voltak a kezeléshez ideális állapotban, fürtbe húzódva. Az enyhe idő hatásásra  a hónap végén még sokfelé zöld lombban álltak a fák, virágoztak a növények, virágpor is akadt még. Ha éppen nem esett az eső igykeztem a kaptárbelsőt téliesíteni,  hő és nedvességszigetelő gyékénypárnák behelyezésével, valamint a külső takarást is elvégezni. Most már csak nyugalomra:  mozgásmentes környezetre lesz szükség.

Az ősz, a melegen  kívül más meglepetést is hozott. A Hortobágyon tartott egységekben, októberben megjelent a nyári nosema. Valószínűleg későn szállítottam vissza a telephelyre  a száraz nyár végén,  a pusztai virágzó növények már nem adtak nektárt, a méhek hiányosan táplálkoztak, bélhámsejtjeik elvékonyodtak és így könyen rájuk talált a vész. A népes családok meggyengültek, lerabolták őket kollegáik a természet farkastörvényének engedve. Hibámat megkésve ismertem fel, s hogy mentsem a menthetőt a vékonyodó családokat összeegyesítettem, egybeköltöztettem. A három részre osztott állományból a másik két, eltérő gyűjtőterületen munkálkodó rész viszont, jó erőben vágott a télnek.

Az elmúlt évek aszályos nyaraiban tapasztaltak alapján, egyre fontosabb szerepet töltenek be  a folyók, tavak, mocsaras, természetes élővízzellátású területek, mint méhlegelők.

visszatekintés az őszből...

2008 ideális, csapadékos ősze és inkább esős, mint havas tele után   reménykedve vártuk az idei esztendőt. A környékünkre jellemző, március eleji barka-nyílás most csak 20-a táján kezdődött. Április első, meleg napjaiban kinyílt a sárgabarack, rá két napra a cseresznye, utána azonnal a meggy és azután szinte egybefolyva a többi gyümölcsfa virága.

Ömlött a kaptárakba a virágpor, s a népesség a családoknál robbanászerűen gyarapodott a fiatal, jó erőben levő anyák petézése nyomán. A két telephelyünk kis eltérést  mutatott a családok fejlettségében, a dióskertben átteleltetettek a szelesebb, kitettebb körülmények miatt gyengébben indultak.

A jó időben nemcsak a gyümölcsök, hanem  az akácbimbók is rohamos fejlődésbe kezdtek és május 2-án már kinyíltak az első virágok a védettebb, városi fákon.Az idén a déli- és az közép - akác közt sem volt 2-3 napnál nagyobb különbség a virágzás előrehaladottságában. Az áprilisi feszített tempójú munkálatok után, tehát megkezdődött  a  főhordás, a 'főszezon'. Az elkövetkező 15-20 nap sorában mutatkozik  meg, az előző év augusztusa óta végzett munkálatok eredményessége,  kísérve  a tavaszi  időjárás örök kiszámíthatalanságával, azzal a veszéllyel, hogy lemaradhatunk  a magyarországi adottságok mellett megtermelhető, éves méztermés döntő többségéről. És erre a vonatra újra,  legközelebb csak egy év múlva szállhatunk fel....

     

.....Első vándorlás május 6. éjszakáján. A szép hordással párhuzamosan indul az anyanevelés is. Nemcsak a májusi eső, hanem a májusban bepárzó méhanya is aranyat ér három, négy éven át,  a méhcsalád  motorjaként. A népességgel, lépekkel előkészített pároztatókban a dajka méhek már befedték az anyabölcsőket , a kaptármérleg is szép hordást mutat folyamatosan. Közben lesem a virágokat , hány napig tartanak még ki és találgatom , hogy az eső vagy az egyre melegebb napok  okozzák majd vesztét. A Mátrában is körutat teszünk megfigyelés végett, mikor érdemes elkezdeni az áttelepedést. 17-én érik meg rá a helyzet, a kaptárak  viszont nehezek nagyon,    hiszen pergetés nélkül igyekszünk átvándorolni. Jól időzítettünk: 19-én a kaptárak teljes súlya 100 kg felett jár, a hordási kedv lankadatlan a bővítéseknek köszönhetően... május 22. : Vége !  Hideg, szeles idő hullajtja a virágot. Kezdődik a pergetés, mázsák többszöri mozgatása.

Akác után az állomány egy részét a , a tokaji Csurgó - völgy bejáratához helyeztük át, bízva a száraz időkben is viszonylag jó vízellátottságú bodrogközi kaszálók gazdag flórájában. A 'nagy hozam' az idei rendkívül száraz nyárban elmaradt, azonban a csendes hordás megnyugtató volt a családok jó kondícióban  tartásához . A hely szépsége, a Hegyalja panorámájával viszont mindenért kárpótolt.

Az állomány másik része az illatozó zselici hárserdőbe vándorolt. Szeretem ezt az erdőt szép,  'égigérő' ezüsthársaival...csak ne lenne olyan messze.  Esti rakodás után 400 km - 70-es tempóban , felváltva vezetünk, így reggel 5 órára ott vagyunk, lepakolunk, eresztünk. Reménykedem, hogy nem hiába utaztunk. A hárs nagyon szeszélyesen mézel , ahogy az idei  év is ezt bizonyította. Az illatos, kesernyés nedű nagyon vékonyan csordogált a pergetőből. Talán majd jövőre....

A forró nyár a napraforgó-táblákon is okozott meglepetést. A Hortobágy, szikes, csontszáraz talajában nem nagyon bíztunk és ennek ellenére megelégedéssel kellett tapasztalnom a mézterek folyamatos töltődését először a napraforgóról, majd később a változatos összetételű, szépen virágzó környékünkről.

folyt.köv...