A száraz, meleg nyár végét meleg őszi idő követte, s a méhanyák a petézést nem akarták abbahagyni. Így az atka-kezelés utolsó művelete - amit még fiasításmentes időszakban érdemes elvégezni - kitolódott.
November 14-én kezeltem a méheket oxálsavval. Az őszi reggeli fagyok teljesen elmaradtak, s így a méhek sem voltak a kezeléshez ideális állapotban, fürtbe húzódva. Az enyhe idő hatásásra a hónap végén még sokfelé zöld lombban álltak a fák, virágoztak a növények, virágpor is akadt még. Ha éppen nem esett az eső igykeztem a kaptárbelsőt téliesíteni, hő és nedvességszigetelő gyékénypárnák behelyezésével, valamint a külső takarást is elvégezni. Most már csak nyugalomra: mozgásmentes környezetre lesz szükség.
Az ősz, a melegen kívül más meglepetést is hozott. A Hortobágyon tartott egységekben, októberben megjelent a nyári nosema. Valószínűleg későn szállítottam vissza a telephelyre a száraz nyár végén, a pusztai virágzó növények már nem adtak nektárt, a méhek hiányosan táplálkoztak, bélhámsejtjeik elvékonyodtak és így könyen rájuk talált a vész. A népes családok meggyengültek, lerabolták őket kollegáik a természet farkastörvényének engedve. Hibámat megkésve ismertem fel, s hogy mentsem a menthetőt a vékonyodó családokat összeegyesítettem, egybeköltöztettem. A három részre osztott állományból a másik két, eltérő gyűjtőterületen munkálkodó rész viszont, jó erőben vágott a télnek.
Az elmúlt évek aszályos nyaraiban tapasztaltak alapján, egyre fontosabb szerepet töltenek be a folyók, tavak, mocsaras, természetes élővízzellátású területek, mint méhlegelők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése