2010. január 29.

Viaszút


A január kevés csapadékkal, s a hónap második felében pedig, esős hideggel köszöntött ránk. Ilyenkor a méhekkel nincs közvetlenül teendőnk, azonkívűl, hogy időnként ellenőrizzük a zaj és mozgásmentes környezetüket, telelő nyugalmukat nem zavarja-e valami. Ez az időszak a műhelymunkák: a kaptár- és keretkészítés, a lépek selejtezése, viaszolvasztás és műlépkészíttetés időszaka.
Nálunk is sor került  a lépek selejtezésére, a fedelezés kiolvasztására. Nagyon szeretem az olvadt viasz illatát és az eredményt, a 15 - 20 kg-os napsárga viasztömböket.


A viaszt szénhidrogén, zsírsavak és  szilárd alkohol egyesülése , valamint  szabad zsírsavak alkotják. Olvadáspontja 62 - 65,5 °C között van. A viaszt a fiatalmunkásméhek viaszmirigye termeli. A viaszmirigyekről leváló pikkelyeket használják fel a méhek a lépek építésére, amely a fiasítás bölcsőjéül, valamint a méz és  virágpor tárolására szolgál. 1 g méz tárolásához kb. 3 közepes nyújtott munkássejtre van szükség. Egy munkássejthez kb. 10 mg viasz szükséges, ami 5 méh egyszeri termelése. Az érett mézet a viaszcellákba/sejtekbe zárják a méhek, úgy , hogy vékony viaszfedelet húznak rá. A méz kinyerése során ezeket a viazsfedeleket kell megnyitni, eltávolítani, ezt nevezzük fedelezésnek. Olvasztott állapotában ez gyönyörű sárga színű.
Azokból a lépekből, amelyből fiasítás kelt ki, minden nemzedék után egy bábing, egy vékony burok marad a sejt falán, aminek a színe barna. Több generáció fölnövekedése, kikelése után a lépek színe ettől a maradványtól,   sötétbarnára változik. A lépek olvasztása során azonban leválik, és a viasz  újra  tiszta és újra sárgás  lesz.
Az ilyen módon megújult, felfrissült viaszból készítettjük a műlépet. A műlép,  a méhek által épített szabad építésű lép sejtjeit másoló, kiépítéshez előkészített  egyfajta alaprajz.  Tulajdonképpen két, méhsejt - mintás henger közé csorgatott olvasztott viaszból hengerelt viaszlap. A műlép készítésének célja a sérülésmentes, tartósabb alapú lép, amelynek huzalhálóra való rögzítése  a pergetés során jobban ellenáll a centrifugális igénybevételnek. Természetesen a méhek által épített sejtrendszer is tökéletes a fent említett feladatok ellátására.


A viasz kaptáron belüli körforgása szép példa az újrahasznosítás kérdésére. A fölös viaszt ma az ember, saját szüksegleteire használja fel a vegyiparban a gyógyszer és piperecikkgyártás során, de újabban reneszánszát éli a gyertyakészítészítés, mint kreatív hobbi.  

3 megjegyzés:

  1. Gyönyörű képek ezek is:).
    Ha nem tudnám, hogy most éppen nem egy másik oldalt olvasok, a viasztömböket finom, érett parmezánnak gondolnám. Giga-parmezánnak.
    Az információkat meg nagyon köszönöm, jó közérthetően olvasni a méhészmesterségről.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az észrevételt, megnyugtató, ha valóban érthetőek a leírtak.

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok méhész,édesapám volt az,sajnos decemberben meghalt.Előtte betegeskedett és sok elmaradt munka lett a méhesben.Olykor segítettem ezért nincs távol eza munka tőlem,de nem vagyok méhész.Most éppen tüzoltást tettem a méhesben,mentem a menthetőt 1rossz (akác)év után.Pl.viaszolvasztást végzek,de nekem nem lett még gőzolvasztóval (+1 homogenizációs összeolvasztással) sem a lépekből nyert viasz mint a képeken.Nekem sötétbarnák.Valyon hogy tudnám elérni,h ezek (kb:80kg!!!!) napsárgák legyenek? Kémiai úton? Hogyan?Köszönném a választ!Tom

    VálaszTörlés