ősz

visszatekintés az őszből...

2008 ideális, csapadékos ősze és inkább esős, mint havas tele után   reménykedve vártuk az idei esztendőt. A környékünkre jellemző, március eleji barka-nyílás most csak 20-a táján kezdődött. Április első, meleg napjaiban kinyílt a sárgabarack, rá két napra a cseresznye, utána azonnal a meggy és azután szinte egybefolyva a többi gyümölcsfa virága.

Ömlött a kaptárakba a virágpor, s a népesség a családoknál robbanászerűen gyarapodott a fiatal, jó erőben levő anyák petézése nyomán. A két telephelyünk kis eltérést  mutatott a családok fejlettségében, a dióskertben átteleltetettek a szelesebb, kitettebb körülmények miatt gyengébben indultak.

A jó időben nemcsak a gyümölcsök, hanem  az akácbimbók is rohamos fejlődésbe kezdtek és május 2-án már kinyíltak az első virágok a védettebb, városi fákon.Az idén a déli- és az közép - akác közt sem volt 2-3 napnál nagyobb különbség a virágzás előrehaladottságában. Az áprilisi feszített tempójú munkálatok után, tehát megkezdődött  a  főhordás, a 'főszezon'. Az elkövetkező 15-20 nap sorában mutatkozik  meg, az előző év augusztusa óta végzett munkálatok eredményessége,  kísérve  a tavaszi  időjárás örök kiszámíthatalanságával, azzal a veszéllyel, hogy lemaradhatunk  a magyarországi adottságok mellett megtermelhető, éves méztermés döntő többségéről. És erre a vonatra újra,  legközelebb csak egy év múlva szállhatunk fel....

     

.....Első vándorlás május 6. éjszakáján. A szép hordással párhuzamosan indul az anyanevelés is. Nemcsak a májusi eső, hanem a májusban bepárzó méhanya is aranyat ér három, négy éven át,  a méhcsalád  motorjaként. A népességgel, lépekkel előkészített pároztatókban a dajka méhek már befedték az anyabölcsőket , a kaptármérleg is szép hordást mutat folyamatosan. Közben lesem a virágokat , hány napig tartanak még ki és találgatom , hogy az eső vagy az egyre melegebb napok  okozzák majd vesztét. A Mátrában is körutat teszünk megfigyelés végett, mikor érdemes elkezdeni az áttelepedést. 17-én érik meg rá a helyzet, a kaptárak  viszont nehezek nagyon,    hiszen pergetés nélkül igyekszünk átvándorolni. Jól időzítettünk: 19-én a kaptárak teljes súlya 100 kg felett jár, a hordási kedv lankadatlan a bővítéseknek köszönhetően... május 22. : Vége !  Hideg, szeles idő hullajtja a virágot. Kezdődik a pergetés, mázsák többszöri mozgatása.

Akác után az állomány egy részét a , a tokaji Csurgó - völgy bejáratához helyeztük át, bízva a száraz időkben is viszonylag jó vízellátottságú bodrogközi kaszálók gazdag flórájában. A 'nagy hozam' az idei rendkívül száraz nyárban elmaradt, azonban a csendes hordás megnyugtató volt a családok jó kondícióban  tartásához . A hely szépsége, a Hegyalja panorámájával viszont mindenért kárpótolt.

Az állomány másik része az illatozó zselici hárserdőbe vándorolt. Szeretem ezt az erdőt szép,  'égigérő' ezüsthársaival...csak ne lenne olyan messze.  Esti rakodás után 400 km - 70-es tempóban , felváltva vezetünk, így reggel 5 órára ott vagyunk, lepakolunk, eresztünk. Reménykedem, hogy nem hiába utaztunk. A hárs nagyon szeszélyesen mézel , ahogy az idei  év is ezt bizonyította. Az illatos, kesernyés nedű nagyon vékonyan csordogált a pergetőből. Talán majd jövőre....

A forró nyár a napraforgó-táblákon is okozott meglepetést. A Hortobágy, szikes, csontszáraz talajában nem nagyon bíztunk és ennek ellenére megelégedéssel kellett tapasztalnom a mézterek folyamatos töltődését először a napraforgóról, majd később a változatos összetételű, szépen virágzó környékünkről.

folyt.köv...