Műlép - ügylet

Eljött a nap és a sárga viasztömbök átalakultak sejtmintás viaszlapokká, műlépekké.

A műlépkészítés során a mintázatok a méhek által épített szabadépítményeket másolják, amelyek tulajdonképpen sűrűn elhelyezkedő ( 1dm2 / 830-850 db ), hatszög formájú mélyedések. A sejtkezdeményeket továbbépítve, " felfalazva " fogják a méhek raktározásra, utódnevelésre használni.

A műlép készítést 1857-ben, Mehring német asztalosmester találta fel. Először deszkából, majd fémből készültek a mintás nyomólapok, hasonlóan működve mint az ostyasütő:  két felének összezárása  mintázott viaszlapot adott. Az ezzel a módszerrel készített lépeket öntött műlépeknek nevezik, amelyek szép mintázatot, de aránylag vastag keresztmetszetet eredményeznek. A probléma  további kísérletezésre sarkallta a leleményes méhészeket. Két forgó, mintázott henger közé csorgatott viasz formázása gyorsabb és vékonyabb lapokat eredményezett, amelynek egyetlen hátránya a keresztmetszeti méretből adódó törékenység alacsony hőmérsékleti viszonyok közt. A hengerelt műlépeknek ezt a technológiáját finomítva alakult ki az az eljárás, amelynél  két fázisú hengerlés alakítja ki a lépet. Az első hengerpár sima viaszlappá formázza az olvasztott viaszt, majd a második, mintázott hengerpáron áteresztve a lapokat, hidegen préselve kapják meg a méhsejt mintázatot. Ezek a műlépek hidegen sem olyan ridegk, s a teherbírásuk is nagyobb.

Mehring találmánya lehetővé tette, hogy dróthálóra ráolvasztva a műlépből a méhek által kiépített lép a mézkinyerés céljára centrifugálhatóvá, pörgethetővé vált. 

Érdekesség, hogy a nagyüzemi méhészetekben terjed a műanyagból  készített   műlép használata.

A nyíregyházi Demeter Andrásné családi üzemében készültek a műlépek. Munkájukat megbízhatóság, korrektség jellemzi. Raktáruk tele olvasztásra váró sonkollyal és viasztömbökkel. Üstjeikben olvasztott viasz, amit először fertőtlenítés céljából 20 percen át 120°C hőmérsékleten tartanak. Az erősen fűtött helységekben tömény viaszillat mindenütt. A sterilizálás után történik a fent ismertetett módszerrel a lépek hengerlése, majd a szalagok méretreszabása kaptártípusnak megfelelően.
 A sokszor 5 kg-nyi műlépcsomagokat illatfürdőben hazaszállítom, polcra rakom és várom a csodát, hogy egy éjszaka alatt felhúzzák viaszvárosukat a méhek.
  

Viaszút

A január kevés csapadékkal, s a hónap második felében pedig, esős hideggel köszöntött ránk. Ilyenkor a méhekkel nincs közvetlenül teendőnk, azonkívűl, hogy időnként ellenőrizzük a zaj és mozgásmentes környezetüket, telelő nyugalmukat nem zavarja-e valami. Ez az időszak a műhelymunkák: a kaptár- és keretkészítés, a lépek selejtezése, viaszolvasztás és műlépkészíttetés időszaka.

Nálunk is sor került  a lépek selejtezésére, a fedelezés kiolvasztására. Nagyon szeretem az olvadt viasz illatát és az eredményt, a 15 - 20 kg-os napsárga viasztömböket.

A viaszt szénhidrogén, zsírsavak és  szilárd alkohol egyesülése , valamint  szabad zsírsavak alkotják. Olvadáspontja 62 - 65,5 °C között van. A viaszt a fiatalmunkásméhek viaszmirigye termeli. A viaszmirigyekről leváló pikkelyeket használják fel a méhek a lépek építésére, amely a fiasítás bölcsőjéül, valamint a méz és  virágpor tárolására szolgál. 1 g méz tárolásához kb. 3 közepes nyújtott munkássejtre van szükség. Egy munkássejthez kb. 10 mg viasz szükséges, ami 5 méh egyszeri termelése. Az érett mézet a viaszcellákba/sejtekbe zárják a méhek, úgy , hogy vékony viaszfedelet húznak rá. A méz kinyerése során ezeket a viazsfedeleket kell megnyitni, eltávolítani, ezt nevezzük fedelezésnek. Olvasztott állapotában ez gyönyörű sárga színű.

Azokból a lépekből, amelyből fiasítás kelt ki, minden nemzedék után egy bábing, egy vékony burok marad a sejt falán, aminek a színe barna. Több generáció fölnövekedése, kikelése után a lépek színe ettől a maradványtól,   sötétbarnára változik. A lépek olvasztása során azonban leválik, és a viasz  újra  tiszta és újra sárgás  lesz.

Az ilyen módon megújult, felfrissült viaszból készítettjük a műlépet. A műlép,  a méhek által épített szabad építésű lép sejtjeit másoló, kiépítéshez előkészített  egyfajta alaprajz.  Tulajdonképpen két, méhsejt - mintás henger közé csorgatott olvasztott viaszból hengerelt viaszlap. A műlép készítésének célja a sérülésmentes, tartósabb alapú lép, amelynek huzalhálóra való rögzítése  a pergetés során jobban ellenáll a centrifugális igénybevételnek. Természetesen a méhek által épített sejtrendszer is tökéletes a fent említett feladatok ellátására.

A viasz kaptáron belüli körforgása szép példa az újrahasznosítás kérdésére. A fölös viaszt ma az ember, saját szüksegleteire használja fel a vegyiparban a gyógyszer és piperecikkgyártás során, de újabban reneszánszát éli a gyertyakészítészítés, mint kreatív hobbi.